Réges-régi aranyigazság, amit úgy tűnik Simor András mégsem ismer. Egyébként csendben marad volna és két nap múlva már a kutya sem emlékszik Orbán nyilatkozatára, mely szerint a töke kivan már vele, hogy ezek itt offshore cégekbe viszik a pénzüket. De Simor nem állta meg szó nélkül, mert ő érzékeny a becsületére. Kár, hogy a mi „elitünk” többsége csak nyilatkozatok szintjén érzékeny a becsületére, a tetteikben már nem annyira finnyások.

Szóval ez a Simor gyorsan beválaszolt egy keményet, hogy ez a disznó Orbán hazudik itten, mert az övé nem is offshore, hanem onshore. Hát igen, sikerült megint jól tökön ragadni a témát. Ez nagyon megy a mi elitünknek. Egy kijelentésben megtalálni az egyik leglényegtelenebb részt, abba belekapaszkodni, hetekig vitatkozni rajta, míg a végén már mindenki elunja és rálegyint, mondván, hogy hagyják már abba végre. Önkéntelenül is eszembe jut egy sztori a másik oldalról, mer' úgy a fair, ha megemlítem őket is. Az a bizonyos Tokajhegyalja Kft. buli, ahol hetekig, hónapokig sikerült vitatkozni olyan húsba vágóan lényeges kérdésen, hogy vajon hivatalos közgyűlés volt-e az amin Viktor vezér részt vett és tanácsokkal látta el a céget. Mintha ez lett volna a történet lényege...

És most is sikerült rátalálni a lényegre. Offshore vagy Onshore a ciprusi cég. Vegyük észre, iszonyatosan fontos kérdés, amin hetekig lehet majd vitatkozni. Meg nyilván fenemód izgatja is a polgárt, hogy vajon jogilag minek számít vagy, hogy a gazdasági szakemberek hogyan definiálnák. Mert nyilván nem is az a lényeg, hogy 800 milliót valóban kivitt oda Simor, mert így kevesebbet kell adóznia. De még egyszer írom, ha Simor csendben marad, akkor ezt a 800 millát sem kutatják ki, meg két nap múlva már a kutya sem emlékszik a kijelentésre. Így meg most ezen csámcsogunk majd egy darabig.

Egyébként én készséggel elhiszem, hogy jogilag nem kifogásolható ciprusra vinni a lét és ott adózni belőle. Lehet, hogy jogilag nem, erkölcsileg azonban annál inkább. Mert én már évek óta hallgatom a szarban a haza és most nagyon fogjunk össze című MSZP slágert, no meg azt, hogy amazok a szarszemétládák nem akarnak összefogni, pedig most aztán nagyon kellene. Aztán most ott állunk egymás kezét fogva, mi dobjuk a lét az asztalra, közben meg azt látjuk, hogy odafentről meg sehogy sem akaródzik megfogni a mi kezünket. Nincs is mivel nekik, mert az egyik kezükkel még mindig a mi zsebünkben kotorásznak, a másik kezükkel meg a saját zsebüket fedik be óvón, onnan ugyan ne vegyen ki senki semmit. Megint csak arra kell rájönni, hogy ezek ottan csak egyféleképpen tudják elképzelni az összefogást, mindenki fogjon össze és sorakozzon fel mögéjük, hogy ők nyugodtan nyomathassák a saját bizniszüket. Aztán persze fenemód csodálkoznak, ha ebből nem nagyon kér a nép.

Pedig a nép már csak ilyen. Alapjáraton sem nagyon szereti, ha elveszik tőle a nyugdíjat, gyest, gázártámogatást, stb., de ha nagyon muszáj talán még lenyeli. Viszont ha azt látja, hogy a nagy büdös összefogás közepette az elit a könnyű nyári estéin azon agyal, hogy hogyan kéne mégiscsak elsumákolni a dolgot, akkor már nem annyira megértő. Márpedig most pont ezt látja. Az itt összeszedett lóvét elhordják Ciprusra, mer' ott kevesebbet kell adózni. Pont azok, akik miatt ide jutott az ország, akik miatt elvesznek most ezt-azt. Pedig ha valamikor, hát most kéne odaállni a nép mellé és bevállalni némi veszteséget. Nem sumákolni, hanem büszkén kiállni, hogy lám csak emberek én is vállalom, beadok a közösbe, hogy tényleg húzzuk már ki ezt az országot a szarból. Nézzétek meg, hazahoztam a pénzemet külföldről is, adózok belőle itt veletek. Rosszabbul járok így, de fogjunk össze, mentsük meg a hazát! És akkor valószínűleg mindenki könnyebben nyelné le azt a bizonyos békát, mert látná, hogy ezek tényleg komolyan gondolják, ezek tényleg talpra akarják állítani az országot, nem csak harácsolnak. Ráadásul azok számára akik százmilliókkal, milliárdokkal dobálóznak sokkal kevésbé lenne megterhelő ez az összefogás, mint a havi 60.000-ből vegetáló kisnyugdíjasnak, mégis tőle várják el, hogy húzzon még egyet az amúgy sem bő nadrágszíján...