Közelednek a választások, ezúttal az EP. Azért is jó az ilyen választások előszele, mert ilyenkor valóságos „lúzungiává” válik az ország. Na nem mintha alapállapotban nem lenne bőven az ilyen megnyilvánulásokból, csak választások előtt mindig mindenki úgy érzi, hogy kötelessége rátenni még egy lapáttal. Itt van például az SZDSZ. Nézem a kampányfilmjeiket, plakátjaikat és mindig ugyanaz jut eszembe róluk. Az egész kampány mondanivalója kb. az, hogy azért szavazz ránk, hogy ne a másikra szavazz. És borítékolni merem, hogy a következő parlamenti választásokra sem tudnak majd túl sok újat felmutatni, nagyjából ugyanez lesz. Ez meg azért édeskevés, szerintem. Mert én valahogy úgy képzelem el a dolgot, hogy ha egy párt meg akar győzni, akkor olyanokkal kampányol, hogy ezt és ezt akarjuk megcsinálni vagy nézzétek meg mit értünk el az elmúlt években, ezt akarjuk folytatni. Na most értem én, hogy az SZDSZ-nek ezt nem lenne ildomos, mert ha ők azzal akarnának kampányolni, hogy mit vittek véghez az elmúlt nyolc évben, akkor épeszű ember nem szavazna rájuk. Hogy nézne ki ugye a következő jelmondat egy SZDSZ-es plakáton: „Nézd meg mit tettünk az egészségüggyel! Szavazz ránk, folytatjuk!” vagy „Még mindig túl értelmes gyerekek kerülnek ki az iskolákból! Szavazz ránk, mi teszünk ellene!”. Szóval nyilván ezzel nem lehet kampányolni, jobb inkább hallgatni róla. Marad az, hogy azért szavazz ránk, hogy ne a másikra szavazz, mert az csúnya, meg talán még büdös is. Na nem mintha az SZDSZ nem lenne ugyanolyan büdös, de ez más kérdés. Remélhetőleg a következő választások után mennek oda ahova valók, a kukába. Na de addig még rengeteg baromságot hallunk majd tőlük. Jelenleg az egyik kedvencem a kampányfilmjükből:
„Nem drogos, hanem szabad ember!”
Na hát én meg erre azt tudom mondani, hogy aki ezt kitalálta az nem csak szimplán hülye, hanem teljesen agyatlan. Szóval akkor az alapgondolat, aki drogozik az szabad ember. Nyilván akkor az aki meg nem drogozik nem szabad ember. Az mondjuk rabszolga. Láttam ilyen szerencsétlen drogost, aki -ne szépítsük- összehugyozott nadrágban feküdt a saját okádékában egy aluljáróban. Kihívtuk az ügyeletet bevitték, rendbe rakták, két nap múlva megint ott tarhált, kellett a cuccra. Bizonyos szempontból lehet éppen szabad embernek, nálamnál/nálunknál szabadabb embernek nevezni, hisz' ő nem foglakozik mindenféle evilági kötöttséggel, szabad és laza, szabadon és lazán ott esik össze vagy éppen hugyozza-szarja össze magát, ahol éppen rájön az inger. Míg mi többiek, a nem szabadok, a gúzsba kötöttek, kénytelenek vagyunk uralkodni az ösztöneinken és egy illemhelyet felkeresni ha szólít a természet. Tehát lehet éppen a szabadság egyik fokának tekinteni az utcán nadrágba csinálást is, de tudja fene, én valahogy nem vágyom arra, hogy ilyen „szabad” legyek. És persze van egy másik vetülete is ennek a drogos létnek, vagy ahogy a degenerált agy fogalmaz, „szabad” létnek. Nevezetesen az, amikor kijön a kábulatból a szerencsétlen, aztán elindul, hogy bármi áron megszerezze a következő adagot. Mert neki ez már nem élvezet, hanem szükséglet, kényszer. A belövés már nem mámort okoz, csak a kínt enyhíti. Az elviselhetetlen kínt, ami hajtja az újabb adag megszerzésére, bármi áron. Élőhalottként kunyerál, a testét árulja vagy éppen lop, autót tör fel. Nem így képzelem el a szabad embert, de biztos bennem van a hiba.
Jó, értem én, hogy az SZDSZ már abban a stádiumban van, amikor nincs sok választása. Az elmúlt évekbeli teljesítményével nem tud virgonckodni, marad a jól bevált módszer, kígyót-békát kiabál mindenkire, hátha van aki elhiszi, hogy amazok sem jobbak, illetve próbál bárkitől, bármi áron voksot szerezni, hiszen minden egyes szavazat létszükség lett. Az egész kampány egy nagy segélykiáltásnak tűnik. Valami olyannak, hogy „Valaki szavazzon már ránk is, mert ott akarunk maradni a húsosfazék környékén!” Mert valójában erre megy ki a játék...